Mácsai Sándor 1858. május 20-án, Kabán született. A gimnáziumi érettségi után teológiai tanulmányokat folytatott, de sohasem lett belőle pap. Ötödikes gimnazistaként már énekkart szervezett, s alig 20 évesen az országos hírű debreceni kántus élére került. Tíz évvel később a Debreceni Városi Dalegylet karnagyává választották. Karnagyi képességeinek kibontakozása nyomán a dalegylet nemcsak a magyarországi városokban ért el sikereket, hanem Triesztben, Velencében a zeneileg igényes olaszokat is meghódította. Hangverseny körútjaikon a lengyelek testvéri szeretettel fogadták őket, Erdélyben a magyarok és nemzetiségiek együtt ünnepeltek. Konstantinápolyban a szultán a jól sikerült hangverseny után Mácsainak és néhány dalosnak magas kitüntetést adományozott. A debreceni vagongyár munkásaiból 1898-ban egy férfikórus alakult, melynek vezetését szintén magára vállalta Mácsai. Zenei, pedagógiai felkészültségének ez újabb erőpróbája volt. A fegyelmezetlenséget nem tűrte sem a muzsikálásban, sem az emberi magatartásban, mégis meghitt közösséget tudott maga körül teremteni a diák és felnőttkórusokban egyaránt. Tanítványai rajongásig szerették. Karnagyi és tanári kiválóságán kívül zeneszerzői, alkotó munkásságáért is elismerés illeti, melyet szerénysége miatt kortársai közül kevesen ismertek. Nagyszámú Mozart, Schubert, Rossini, Egressy, Erkel, Dankó művet írt át zenekarra. A Csokonai dalok tolmácsolásáért Jókai Mór elismerését fejezte ki. Munkásságáról Kodály Zoltán is elismerően nyilatkozott. Sokszor felkereste a falvakat, vidéki városokat a népzenei, kulturális felemeléséért. Hatással volt az egész ország kórusmozgalmának erősödésére. Dallal, muzsikával telített ember volt Mácsai, zenei zsenialitása, emberismerete, jó szervezőképessége megértő humanitással párosult. Tekintélyét nagy tudása, embersége, kiegyensúlyozott egyénisége biztosította. Mindössze 66 éves volt, amikor zenéért rajongó szíve örökre megállt. Tisztelőiből 1925-ben, Debrecenben megalakult a Mácsai Dalkör, mely célul a magyar dalnak Mácsai szellemében való művelését tűzte maga elé. Emlékezetét Kabán és Debrecenben utca őrzi, a kultúriskola falán emléktábla található, 1976 októberében a kabai művelődési ház az ő nevét vette fel.