Gonda Ferenc

Dr. Gonda Ferenc

Kabán, a Béla utca 714. számú házban született 1904. március 30-án, Gonda József
és Baranyai Ágnes negyedik gyermekeként.
Ötödik osztályig szülőfalujában tanult Fábián István, Nagy Miklós, Lovász Lajos és
Bálint Béla tanítóknál, aztán Hajdúszoboszlón folytatta az iskolát.
A kabai kulturális élet motorjai voltak a tizenéves diákok: megszervezték a Kabai
Diákegyletet, a cserkészcsapatot. Ő maga Boda Bélával közösen kéziratos lapot
szerkesztett, "Igric Antológia" címen verseskötetet írt, amatőr színelőadásokon
szerepelt.
Tanulmányait a budapesti királyi József nádor Műszaki és Gazdaságtudományi
Egyetemen közgazdaként fejezte be, majd 1942-ben itt szerzett doktori fokozatot.
A képviselőház alelnökének, Puky Endrének lett titkára 1929-ben. Később a
külügyminiszter parlamenti titkára, a közigazgatási bíróság elnökének titkára, 1942-
48-ig a Közellátási Minisztériumban főfelügyelő. A debreceni Ideiglenes Kormány
1945. január 25-én küldte Budapestre, hogy a "Székesfőváros közellátása érdekében
a szükséges intézkedéseket megtegye." A közigazgatásból - gyakorlatilag minden
minisztérium vezető embereivel együtt - 1947-ben, a "Magyar Közösség
összeesküvés" részvevőjeként úgy szorították ki, hogy börtönre és hivatalvesztésre
ítélték.
Ekkor már három gyermeket nevelt feleségével, Oláh Margittal: Ágnest, aki
vegyészmérnök, gyógyszerkutató lett, Bélát, aki református lelkipásztor (a
Reformátusok Lapjának újságírója haláláig) lett és Ferencet, aki mérnök, statikus
tervező lett.
A református egyházzal szoros kapcsolata volt. A budapesti Pozsonyi úti református
egyházban 1949-től sokféle munkát vállalt: gyülekezeti munkás, presbiter, gondnok.
Ezen kívül volt az Országos Református Szeretetszövetség központi titkára, a
Bethlen Gábor Kör irodalmi alelnöke, a Bethlen Szövetség jegyzője és munkatársa a
Magyar Protestánsok Lapjának, a Kálvinista Szemlének.
A Reformátusok Lapjának (1956-ig az "Út" volt a lap címe) könyvelője, főkönyvelője,
majd kiadóhivatali igazgatója volt 1950-től 1976-ig.
Több évtizedes helytörténeti gyűjtés és kutatás után megírta és 1981-ben a falu
vezetésének támogatásával megjelentette Kaba története - fejezetek egy letűnt
hajdúváros múltjából - című monográfiáját. Ebben a kétszáz oldalas összeállításban
csak töredékét tudta közreadni roppant érdekes dokumentációs anyagának.
Budapesten hunyt el 1990. december 6-án. Sírja - kívánsága szerint - szülőfalujának
református temetőjében van.
Egykori szülőházának utcája 1991. a városi könyvtár 2003. óta az ő nevét viseli.
Lejegyezte: fia, Gonda Ferenc